Nálunk a rendelőben nincsen advent zselés szaloncukor nélkül, ez hozzá tartozik az ünnepre hangolódáshoz.
A magyar karácsonyfáknak elmaradhatatlan kelléke a szaloncukor. Igazi hungarikum, amit Jókai Mór még szalonczukkedlinek hívott. De hogy is alakult ki ez a magyar szokás?
A szaloncukor elődjének tekinthető fondant-cukrot a franciák a 14. században kezdték el készíteni. Innen német bevándorló cukorművesek közvetítésével, a 19. század elején érkezett Magyarországra a cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosodott massza. Az édes finomságot polgári és főúri házak szalonjában kis tálkákban kínálták a vendégeknek, innen ered az édesség német neve a Salonzuckerl.
Külön érdekesség, hogy az eleinte kézzel készített szaloncukrokat később Stühmer Frigyes cukrászmester a rendelőnk melletti Szentkirályi utcai gyárában kezdték nagyüzemben gyártani a Gerbeaud cukrászda számára.
Kugler Géza az 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” című könyvében 17 féle szaloncukorreceptet írt le, a magyar cukrászdák az általános kínálatukon túl egyedi rendeléseket is felvettek szaloncukorra. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba kér.
Ezzel az édességgel csak Magyarországon díszítik a karácsonyfát. Napjainkban már több mint 150 féle szaloncukor létezik, az általunk kedvelt zselés változat a hetvenes évek óta töretlen sikerrel vezeti a népszerűségi listát. A cukrászok szerint nem kell más hozzá, mint jó minőségű gyümölcslé, zselatin és csokoládé a bevonathoz. Elkészítése sem ördöngösség, így mi is bátran kísérletezhetünk egy egészségesebb változattal.
A mi kedvenc receptünket a Streetkitchen oldalán találtuk meg, próbáljátok ki Ti is.
Cukorbetegség és inzulinrezisztencia esetén gyümölcscukor tartalma miatt nem ajánljuk!
Asszisztensünk, Marcsi vendégváró sütijének receptjét az 5. adventi ablakunkban olvashatod.
Dr. Molnár Violetta szülész-nőgyógyász doktornőnk karácsonyi nasiját pedig 16. adventi ablakunk rejti.
