Először is röviden a vizelet szabályozásáról:
A két vesénk folyamatosan választja ki, termeli a vizeletet, amely a húgyvezetékeken(urether) keresztül bejut a húgyhólyagba, és ott tárolódik, egészen addig, míg akaratlagosan ki nem ürítjük, majd a húgyhólyag legmélyebb pontján(hólyagnyak) nyíló húgycsövön(urethra) keresztül ürül ki vizeléskor. A hólyag alapja medencefenék izomzatára támaszkodik. Ennek az izomzatnak egy része körkörösen megvastagodva körbeveszi a hólyagot a húgycső eredésénél. Ez a megvastagodott medencefenék izom képezi a húgycső záróizmát(sphincter), amely a hólyag telődésével párhuzamosan egyre szorosabban húzódik össze, meggátolva ezzel azt, hogy a vizelet magától kiürüljön. Mindeközben a húgyhólyag izomfala(detrusor) elernyedt állapotban és folyamatosan tágul a vizelet mennyiségének gyűlésével párhuzamosan.
Amikor a hólyag megtelik, a falában levő idegsejteken keresztül üzenetet küld a gerincvelőn át az agyba – vizelési inger keletkezik. Ekkor normál körülmények között lehetőség van a vizelés szabályozására – eldönthetjük, hogy kiengedjük, vagy még visszatartjuk e a vizeletet. Amikor végül vizeletürítésre kerül a sor, záróizom elernyed, a detrusor izom viszont összehúzódik, megfeszül a medence és a hasfal többi izmával együtt, így préselve ki a vizeletet a hólyagból.
Vizelet inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a húgycső záróizma és a detrusor izom préselési funkciója közötti felborul az egyensúly, és ezáltal a vizelet akarattól függetlenül ürül ki.
A vizelet inkontinencia egy gyakori és nagyon kellemetlen probléma. Mértéke széles skálán mozog, lehet egészen enyhe, például amikor kisebb hasűri nyomásfokozódásra(tüsszentés, nevetés…) elcseppen 1-2 csepp vizelet, de lehet egészen súlyos is, amikor hirtelen, teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezik csillapíthatatlan vizeletürítési kényszer.
A vizelet inkontinencia bármely életkorban kialakulhat, de a kor előrehaladtával azonban a gyakorisága növekszik. Előfordulása nőkben gyakoribb, mint férfiakban, különösen a perimenopauzális időszakban.
A vizelettartási zavaroknak alapvetően 5 különböző fajtáját különböztetjük meg:
- A stressz-inkontinencia a leggyakoribb típus. Ennek keletkezésében alapvető ok, hogy kiszélesedik a hólyagalap és a hólyagnyak által bezárt szög(normálisan 90-100°-os).
A stressz-inkontinencia leggyakrabban szülés után/szülési sérülések következményeképpen fordul elő. Elhúzódó szülés, szülésbefejező műtétek(vacum), többszöri szülés(multiparitas) mind hajlamosító tényezők, elősegítik a hüvelyfalak és a hólyagalap süllyedését, ami az így megváltozott anatómiai viszonyok által okozza a vizelettartási zavart.
Gyakori kiváltó ok a hasűri nyomásfokozódás is, például súlyos elhízás, krónikus köhögés, vagy székrekedés miatt.
A gyakori húgyúti fertőzések is kedvezőtlenül hatnak, csökkentik a húgycső záróképességét.
Nőkben, a perimenopausalis időszakban ösztrogénhiány alakul ki, amely kedvezőtlenül hat a nemi szervek mellett a húgyutakra is, csökken a szervek turgora, vagyis az őket alkotó szövetek rugalmassága, maximális teherbírása, ez is gyakorta inkontinenciához vezet.
Különös, de semmiképpen sem elhanyagolható, hogy bizonyos esetekben nincsen semmilyen anatómiai, vagy funkcionális eltérés a háttérben, ekkor fontos pszichés eredetre gondolni. Izgalom, félelem, szorongás is vezethet a vizelet akaratlan elcsorgásához.
A stressz-inkontinencia legjellemzőbb tünete a vizelet elcseppenése hasűri nyomásfokozódáskor. Enyhén súlyos esetben „csak” hirtelen nyomásfokozódásra(pl. tüsszentés, köhögés, torna, futás), közepesen súlyos esetben már könnyű testi munka(pl. séta, lépcsőzés) hatására, súlyos esetben pedig inger nélkül, nyugalmi helyzetben, akár fekvés közben elcsorog a vizelet.
Jellemző az is, hogy vizeletürítéskor nem ürül ki rendesen a hólyag, gyakran marad ún. residualis vizelet benne, aminek pangása gyakori fertőzésekhez vezet.
A stressz-inkontinencia kezelésében, különösen fiatalabb korban nagyon hatásos a gátat, és a húgycső záróizmát erősítő izomgyakorlatok(Kegel-torna) végzése.
Súlyosabb/nem javuló esetben elektrostimuláció, illetve műtéti megoldás lehetséges.
A nőgyógyászat kizárólag a stressz-inkontinencia operatív megoldásával foglalkozik, ennek esetében is kiemelkedően fontos a nőgyógyász és az urológus együttműködése, de a többi, alább részletezett típusú vizelettartási zavaroknál urológus felkeresése szükséges. - Késztetéses(urge) inkontinencia során a hólyag detrusor izmának összehúzódása megnöveli a nyomást a húgyhólyagban annyira, hogy azt a húgycső záróizma nem tudja ellensúlyozni. Ez erős vizelési ingert, és akaratlan vizeletcsorgást okoz.
- Reflex inkontinencia esetében valamilyen neurogén(beidegzési) ok áll a háttérben.
- Túlfolyásos inkontinencia során a vizelt-visszatartási zavar a húgyhólyag túltelődéséhez-tólfeszüléséhez társul.
- A hyperaktív(túlműködő) hólyag kínzó, el nem nyomható, gyakori vizelési ingerrel és vizeléssel jár. Az esetek többségében az oka ismeretlen, fontos a többi fajta inkontinenciától való bizonyos elkülönítése. Gyógyszeres terápiával, hólyagtornával kiegészítve jól kezelhető.
Az inkontinencia megelőzése céljából az alábbi tényezők nagyon hasznosak lehetnek:
- A medencefenék izmainak rendszeres tornáztatása, egészen fiatal kortól, még szülés előtt.
- A dohányzás kerülése.
- A székrekedés elkerülése.
- És az elhízás megelőzése.
Szerző: Putz Viktória, szülésznő
Lektorálta: Dr. Baross Gábor Dénes, szülész-nőgyógyász szakorvos
