A nők sajátossága, hogy nemi működésük ciklikus jellegű, több szintű hormonális szabályozás alatt áll. Megkülönböztetünk ovariális (petefészek/peteérés) és menstruációs ciklust, amelyek egymással szoros összefüggésben létrehozzák a női nemi működés egészét. Ez a működés a fiatal lányoknál serdülőkorban jelentkezik, általában 10-14 éves kor környékén az első menstruáció formájában, és egészen a változó korig (menopauza), a havi vérzések ritkulásáig, majd elmaradásáig szüntelen működik hónapról hónapra. A ciklusok általában 28 naposak, de ez egyénenként eltérő, lehetnek hosszabb és rövidebb ciklusok is.
A női nemi működés szabályozásának felső szintjén az agyban található úgynevezett hipotalamo-hipofízeális rendszer áll. A hipotalamuszban történik azoknak az anyagoknak a képződése, amelyek az agyalapi mirigy (hipophysys) elülső lebenyében a nemi mirigyeket (gonádok) serkentő hormonok termelődését irányítják. Az agyalapi mirigy által termelt hormonok egyike a follikulus stimuláló hormon, rövidítve FSH, illetve a luteinizáló hormon, az LH.
A petesejt a peteérés folyamata során válik megtermékenyülésre alkalmassá. Érdekesség, hogy már az anyaméhben, körülbelül a harmadik- negyedik hónapra befejeződik a petesejtek osztódása és szaporodása a lánymagzatoknál. Ezek a petesejtek aztán a serdülőkorig nyugalmi állapotba kerülnek. A nemi működés kezdete után ciklusonként néhány petesejt indul érésnek az FSH hatására, melyből végül egy lesz domináns, és érik meg teljesen. (Esetenként több petesejt is megérhet, melyből ikerterhesség jöhet létre.) Az érő petesejtek köré úgynevezett tüszőhámsejtek halmozódnak, a folyamat előrehaladtával egyre több rétegben. A fejlődő tüszőben lévő sejtcsoportok egyike közben ösztrogént (tüszőhormon) kezd termelni, amelynek hatására a méhnyálkahártya regenerálódni kezd, az FSH termelése az agyalapi mirigyben pedig csökkenni, ezáltal nem indul új tüsző érésnek.
Az ovulatio, vagyis a tüszőrepedés általában a ciklus közepén, a 14. napon következik be. Ekkor a megemelkedett ösztrogén szint, illetve az agyalapi mirigy LH termelésének ugrásszerű növekedése kiváltja a domináns tüsző megrepedését, amelyből az érett petesejt kiszabadul, és a méhkürtbe (petevezetékbe) kerül. Az itt található csillós hámsejtek lassan sodorni kezdik a petesejtet a méh ürege felé, és általában a megtermékenyülés is itt, a petevezetőben történik meg. Mindeközben a méhnyálkahártya (endometrium) a hormonális háttérnek köszönhetően ún. szekréciós fázisba kerül, vagyis alkalmassá a megtermékenyített petesejt befogadására. A vándorló petesejt a kilökődést követően 12- 24 óráig termékenyülő képes.
Eközben a petefészekben a kiürült tüszőből egy sárgatest (corpus luteum) nevű képződmény alakul ki. A sárgatest szintén hormontermelő feladatot lát el, progeszteront (sárgatest hormon) termel, melynek hatására a méhnyálkahártya tápanyagokat halmoz fel és tovább vastagodik, dús erezetű és mirigyes lesz; előkészül a megtermékenyített petesejt (zigóta) beágyazódására. Ha létrejön terhesség, a sárgatest egészen 3 hónapig fennmarad. (Később a méhlepény veszi majd át a hormontermelő szerepét.) A progeszteron ezen hatása mellett visszaszorítja az agyalapi mirigyben az LH és az FSH termelődését is.
Abban az esetben ha a petesejt az adott ciklusban nem termékenyül meg, az alacsony LH szint következtében a sárgatest sorvadni kezd, ezáltal a progeszteron szintje is csökkenésnek indul, amelynek hatására a méhnyálkahártya vastagsága nem tud tovább fennmaradni, lelökődik, és menstruációs vérzés formájában távozik a hüvelyen át.
Mivel ekkor a progeszteron szint minimális, az FSH termelése újra növekedésnek indul, amellyel kezdetét veszi egy újabb ciklus, és a folyamat kezdődik elölről.
Szerző: Putz Viktória, szülésznő
Lektorálta: Dr. Baross Gábor Dénes, szülész-nőgyógyász szakorvos
